Kezdetben egy sztorit mesélnék el. Egy ügyfél kb egy éve bejelentkezett a lőtérre, hogy ő maga szeretné ellenőrizni a puskáját, viszont azt kérte, sőt ragaszkodott hozzá, hogy egyből 150 méterre lőhessen, mert az ő puskája teljesen jó, biztosan be van lőve, és hogy ő 50-100 méteren biztos a technikában, csak gyakorolni akar. Természetesen felraktuk a lőlapot 150-re, majd lőtt is. Akárhogy küzdött, a lövedékek egy kb 20 cm átmérőjű területen csapódtak a lőlapba. Hozzáteszem egy ZKK 600-as puskája volt, nem túl rossz állapotban, viszont egy rendkívül vastag, 1-es bajor szálkeresztes fix 6x-os nagyítású távcsővel. Ott álltunk kérdőn, hogy hát ő ezzel a fegyverrel már bikát, disznót is lőtt, sőt még 200 méterről is gond nélkül terítékre hozta a vadjait. De akkor mégis hogy lehetséges, hogy a lőtéren mégis 20 centis körbe alig talál bele 150m-es távolságon. Elkezdtünk együtt visszafelé következtetni. Lőttünk először 50-100 méteren is. Sok minden kiderült. Így ezen tapasztalatokat, következtetéseket szeretném kicsit bővítve megosztani.

Mi is pontosan a lövészet, illetve a vadászat szempontjából szórás?

Ha matematikailag nézzük, akkor a szórás a mért értékek, vagy a vizsgált eredmények átlagértékétől való eltérését jelenti. Viszont fegyverek szempontjából kicsit más ez az általános értelmezés. Golyós fegyverek esetén szórásnak (valójában adott területen belüli szóródásnak) a bizonyos távolságon (100 yard) becsapódó lövedékek  (3-5 lövésből a legtávolabbi becsapódások) középpontjai köré írható legkisebb kör átmérőjére vonatkozó kritériumot vezették be, mint pontosságra vonatkozó fogalmat. Ha a fegyver gyártók által megadott mondjuk MOA-n (Minute of Angle - szögperc) belüli értékre ‪gondolunk és mondjuk ténylegesen 1 MOA-t nézünk, akkor 92 méterre lévő lőlapon 1 inch (25,4 mm) átmérőjű körbe becsapódó lövések középpontjait számítjuk egy MOA-n belüli csoportnak. Ha ezen belül csapódnak be a lövéseink, akkor tulajdonképpen teljesíti a fegyverünk az egy MOA-s követelményt. 

Ha az egy MOA-s pontosságot értelmezzük mondjuk  200 yardra (184 méterre), akkor ez a duplája, azaz 2 inch (kb 5 cm-es) szórást enged meg, ha pedig a távolságot még tovább emeljük 300 yardra (276 méter) ott már 3 inch (76 mm) is az elfogadható MOA-s szóráson belül van.

Hogyha ezt a MOA-s elméletet átvisszük 100 méterre – többnyire ugye 100 méterre lövünk – akkor azért korrigálni, arányosítani kell a +8m-es távolsághoz, aminek esetében a szórás kritériuma, már 27,6-28 mm-t jelent.

Amennyiben nem a precíz, szögpercen és különböző távolságokon alapuló meghatározást követjük, akkor az általános, egyszerű (és nagyon bevált) szórásra vonatkozó ökölszabály is nagyon jól működik. Azaz a 100 m-es távolságon egy kb tenyérnyi (kb 5 cm) területen szóródó találatok már elfogadhatóak vadászati szempontból. Egyébként ez sincs túl messze a korábban bemutatott MOA-s értéktől, de természetesen korántsem annyira egzakt. Amennyiben ennek a tágabb követelménynek megfelel a fegyver összességében és használója, akkor 200-250 m-es távolságig így is biztosan használható lesz vadászati célra.

Ha visszatérünk a példánkban említett ZKK 600-ra, ott a 20 centis érték nem felel meg a fegyver eredeti szórásértékének. Igaz 35 éve nem ígértek 1 MOA-t, de ez azért jóval magasabb, mint a legtöbbünk ingerküszöbe. Ugyanakkor kereshetjük az indokot másban is. A fegyver tényleges pontossága csak egy a sok közül, ami még a lövés pontosságát befolyásolhatja.

A fegyveren kívül milyen tényezők befolyásolják a fegyverünk pontosságát?

Tegyük fel, hogy a fegyverünk egy tökéletes állapotban lévő új fegyver. A gyár garantálja azt, hogy egy MOA-s pontosságon belüli (azaz most már megismert 92 méteren a kb 25,4 mm-es) szórást. Azaz, amiről feltételezzük, hogy ezt a szórást biztosan tudja és vagyunk mi a tulajdonosok, akiktől leginkább függenek a pontosság emberi tényezői, azaz pl. számít, hogy milyen a fizikai felépítésünk, vagy mennyire kényelmes, mennyire megfelelő számunkra geometriai szempontból a fegyver, vagy fontos az is, hogy milyen gyakorlottak vagyunk a fegyverünk elsütésében. Jelentős szempont továbbá, hogy kinek milyen a szeme és ehhez mérten hogyan és milyen minőségű, vagy állapotú céltávcsövet használ.

Például én szemüveges vagyok. A szemüvegem nem csak a rövidlátásomat szolgáló dioptria értékre, de a szemem görbületi hibáját is javítja. A szemüveg nélküli lövés során ez az eltérés jelentősen befolyásolná a találati pontok helyzetét az én esetemben. De egy teljesen egészségesnek nyilvánított embernek sem 100%-os a szeme. Fontos szempont, hogy milyen távolból, mennyire az optika tengelyével egyezően tekintünk a távcsőbe. Ezért, ha csak az arcformák különbségét tekintjük, bizony két lövő között lehet különbség csak a célzásból fakadóan. Az sem utolsó szempont, hogy kipihentek legyünk, mert nyilván, ha 150 lövést leadunk egyhuzamban, akkor után már ne ugyanazt az eredményt várjuk. Ezek a pontosságot és a szórást jelentősen befolyásoló emberi tényezők.

Beszéltünk az optikáról és ott vannak a szerelékek is. Ahogy említettem, van jelentősége hogy milyen minőségű optikai (vagy mennyire jó állapotban lévő) rendszerrel rendelkezik a távcsövünk. Ha van egy parallax hibás távcsövünk akkor úgy látjuk egy fix pontra tekintve és fejünk mozgatásakor mintha a szálkereszt mozogna. Ez azt jelenti, ha kicsit máshogy vesszük kézbe a fegyvert, máshova helyezkedünk el a pofadékon, akkor ez a hiba befolyásolja a szórást. Elő szokott fordulni, hogy a szemlencse oldalon, az élességállító csavar mechanikája kopott, eltűnik belőle a tömítőanyag. Ez a dioptria állításakor szintén látható szálkereszt ugrálást okoz és jellemzően régebbi távcsöveknél fordul elő.

A szerelékeknél fontos, hogy például megfelelő nyomatékkal vannak-e lehúzva a csavarok. Illetve, hogy szerelék típusának megfelelően (fix, weaver/picatinny, suhli körmös, EAW stb) minden lövészeti szituációban szilárdan tartsa a távcsövet a megfelelő pozícióban. Itt egy gondolat erejéig kitérek az oldható szerelékekre, amelyek az oldást és visszahelyezést követően elvileg ugyanoda állnak vissza, ahol korábban a belövés során voltak. Ha rossz állapotban van egy ilyen szerelék, vagy esetleg sérül, elkoszolódik az bizony okozhat pontatlanság növekedést.

Fontos és nem elhanyagolható befolyásoló tényező lehet a lőszer. Ha "rossz", a fegyver tulajdonságaihoz nem passzoló lőszert használunk nőhet a szórás, míg a legtöbb fegyver esetén vannak olyan lőszertípusok, amelyeket a fegyver jobban "szeret". Egyes gyártók, minőségbiztosítási okokból  (pl CZ, Steyr) meghatározza azt, hogy milyen kritériumnak felelt meg a fegyver a gyári végellenőrzés során. Ezzel együtt a lőszertípust is megadják, amivel az adott pontosságot biztosan tudja. Bizonyos gyártóknál ezt lőpadból, a fegyvert szilárdan rögzítve, míg másoknál egy dedikált személy végzi. A lőszertípus pontos megadása még inkább kritikus akkor, ha az 1 MOA-s pontosságnál komolyabbat adnak meg, mondjuk 0,5 MOA-t. Ezt, vagy ennél még jobb értéket szinte kizárólag a fegyverhez, fegyvercsőhöz optimalizált lőszerrel lehet teljesíteni. A legtöbb gyártó nem határoz meg pontos lőszertípust, azaz elméletben bármely lőszerrel tudnia kell a fegyvernek a garantált, a gyár által ígért szórást.

Közre játszanak még a pontosságban a környezeti hatások is, mert tegyük fel példának egy nagyon szeles időben lövünk, akkor ne várjuk el, hogy ugyan olyan jó szórással fogjuk a lövést leadni. Ez igaz lehet a fegyver pontosságának ellenőrzésére is, ha hasonló időben kültéri lőtéren lövünk vele. Tehát nagyon fontos a hőmérsékleti és a nyomási értékek viszonya is, amik a távolság sokszorozásával fokozottabban vannak jelen. De ezek inkább az igazán hosszútávú lövésekre, vagy a precíziós lövőknek fontosak. A környezeti hatások közé tartozik itt például a napfény, vagy akár a holdfény (nyilván éjszaka nehezen ellenőrzünk puskát...) is, ami becsillanhat a lencsébe és ha a szemünk nem tud alkalmazkodni, akkor az is befolyással bír a pontosságra.

A fentiekből következik, ha a fegyverünk jó állapotban van, vélhetőleg tudja az egy MOA-t, leülünk a belövő asztalhoz és csak 4-5 cm-es szórást produkálunk, akkor ne dőljünk egyből a kardunkba, nem kell egyből a fegyver leváltásán, vagy a csőcserén, esetleg régi fegyvernél  a cső 5 centivel való levágásán gondolkodni, mert 100 méteren is meglepően könnyen "összegyűjthető" a 3-5 cm-es becsapódási átmérő.

A videóban és a képeken bemutatott példákon 5 lövést láthatunk – az egyik egy Carl Gustafs-al készült – egy 36 mm átmérőjű befoglaló körben. És ahhoz képest, hogy ez egy nagyon régi fegyverről beszélünk ez nem is rossz teljesítmény.

Mint az látható, szerencsére rendelkezünk egy kiértékelő rendszerrel (ShotMarker), ami az egyes találatokat és a találat csoportokat is kiértékeli. Ennek az eszköznek a szoftvere azt is tudja, hogy kiértékelje a becsapódási sebességet 100 méteren. Ha nem rendelkezünk hasonló rendszerrel, akkor a precíz embereknek a hagyományos tolómérős, vagy vonalzós kiértékelést javasolom. Ebben az esetben a két legtávolabbi becsapódási pontot válasszuk ki, ezeknek a legtávolabbi pontjait (a becsapódások kontúrján) mérjük meg és vonjunk le belőle egy lövedék átmérőnyi értéket. Azaz, ha 308 Win-el lőttünk 100m-en, a legtávolabbi becsapódások 24 mm-re voltak egymástól, akkor 24mm-7,62mm= 16,38mm lesz az eredmény, ami közelít a 0,5 MOA pontossághoz. 

A másik példa egy 6,5-ös Creedmoor kaliberű M18-as Mauser fegyver lőképe. Ezen azt láthatjuk, hogy 100 méteren ez 20 mm-es szórásképet mutat, és tudjuk azt, hogy 725 m#sls volt a becsapódások átlagos sebessége.

Tehát láthatjuk, hogy fegyver és fegyver, valamint lövő és lövő között is komoly különbség lehet. Ennek ellenére nem szoktam szilárdan rögzített belövő padból belövést, vagy ellenőrző lövést végezni. Inkább a lehető legjobb feltámasztást, lőzsákot, markolat, vagy tusa alatti homokzsákot használok. Belövő padot csak tényleg kritikus, nehezen eldönthető esetekben vetek be.

Összefoglalva, általában elmondható, ha egy jó készségű lövő átveszi és lő a fegyverrel egyet (vagy inkább egy szériát), ha az egy gyenge szóráksépet ad akkor érdemes megnézni, hogy milyen állapotban van a cső, az optika, a szerelék stabilitása, vagy akár az optikát érdemes le is cserélni. És nagyon fontos az is, hogy a lőszert megvizsgáljuk, hogy megfelelő-e a fegyverhez.

Még egy utolsó tapasztalati tényező. A vadászok számára a néhány cm-es vagy egy tenyérnyi körön belüli szóráskép bőven megfelelő. Viszont azt is figyelembe kell venni, hogy vadászat közben – tehát nem lőtéren – vagy sportlövőknél egy verseny közben - korántsem ideális környezeti viszonyok között - nő az adrenalin is, ami egyeseknél ronthatja az a lőtéren, gyakorlás során elfogadhatónak ítélt eredményeket. Tapasztalatom szerint ez a romlás 20%-is lehet. Erre a fő javaslatom a rendszeres gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás.

Legalább egy évben egyszer érdemes elmenni a ‪lőtérre és begyakorolni a mozdulatokat a sütést, a fegyver helyes ‪fogása töltését ürítését, hogy ezek az akadályok mondjuk úgy ‪leküzdhetőek legyenek vadászati körülmények között, illetve ‪versenykörülmények között.

Ha érdekesnek találtad a bejegyzést, kérlek kommentáld, vagy oszd meg barátaiddal is!

Gyere és iratkozz fel a heti újdonságokért, és az általam bemutatott legújabb szakmai információkért ezen témákkal kapcsolatban:

Vadászat: http://www.kecskesrobi.hu/feliratkozas-a-vadaszat-hirlevelre/

Sportlövészet: http://www.kecskesrobi.hu/feliratkozas-a-sportloveszet-hirlevelre/

Engedélymentes eszközök: http://www.kecskesrobi.hu/feliratkozas-az-engedelymentes-eszkozok-hirlevelere/

Kövess minket Facebookon: ITT!

A videóim tematikus gyűjteményét Youtube csatornámon láthatod: ITT!

A honlapomat pedig itt találod: www.gunshop.hu/blog

Ha eljönnél kipróbálni a lövészetet, azt itt teheted: www.babotisportloter.hu