Hogyan ne vonjuk be a párunkat a hobbinkba?
(fotó: Mail Online)
Egy különleges és rendhagyó bejegyzéssel készültem. Sokat gondolkodtam, gondolkodtunk együtt azon feleségemmel, hogy miről is lenne jó beszélni egy ilyen élő bejegyzés során. Az egyik ilyen viszonylag elméleti téma, ami nem technikai jellegű, hanem mondjuk az életünkről szól az pont ez, hogy hogyan vonjuk be, vagy hogyan ne vonjuk be a párunkat a kedvenc hobbinkba. Most itt arról szeretnék beszélni pár gondolatban, hogy én mit rontottam el, amikor megpróbáltam a feleségemet - akkor még a kedvesemet - bevonni a vadászatba. De ugyanez igaz, hogy ha sportlövészetről beszélünk.
Kérdések:
- Hogyan osszuk meg a párunkkal, hogyha van egy hobbink, ami mondjuk komoly időszükséglettel és anyagi szükséglettel rendelkezik?
- Hogyan tegyük ezt meg? (én mit javaslok, illetve mit nem javaslok ehhez)
- Egyáltalán bevonjuk-e ebbe a párunkat?
Hiszen ez a hobbi mindenkinek valahol a saját idejéről szól, úgynevezett „én időről”, amit mindenki a hobbijának 100%-ig szeretne szentelni. Én azon gondolkodtam még, hogy itt van például a vadászat, vagy a sportlövészet, mint hobbi, amit ugye egy nő vagy csak simán a párunk nehezen tolerálhat, mivel tőle vonjuk el az időt, az energiát. (Ha családról van szó adott esetben a pénzt is.) Tehát ez egy olyan kérdés, hogy bennem mindig az fogalmazódott meg – lehet ez egy pszichológiai hárítás miatt – hogy szeretném bevonni, valamilyen szinten őt ebbe, és megismertetni vele. Lehet ez lelkiismeretem megnyugtatása végett volt így… Mindenesetre elég rosszul csináltam, ezt be kell vallanom. Így most 3+1 olyan esetet szeretnék veletek megosztani, amit semmi esetre se kövessetek el.
- Eset:
Ez még 8-9 évvel ezelőtt volt, amikor hármasban (a barátom, a feleségem (akkor még kedvesem) és én) mentünk ki vadászni. Őzbakot szerettünk volna nézni, valamint szerettem volna megmutatni neki a természetet, magát a vadászterületet és Sopron környékét. Be akartam avatni a dolgokba. Sajnos ő nem épp a megfelelő ruházatba jött (nyilván abba jött, ami volt neki…). Feltettem neki a kérdést, hogy elmegyünk cserkelni és velünk tart-e? Amikor ránéztem, majd a cipőjére… a válasz azonnal elhangzott. Ez nyilván egy nemleges válasz volt. Így elindultunk a barátommal ketten cserkelni, ami egy jó órát vett igénybe. Majdnem sikerült is rácserkelnünk egy bakra. De mondanom sem kell, hogy az egy óra egyedüllét, illetve az unatkozás után, mindjárt meghozta az esti véleményét is a vadászatról. Tehát fogadjátok meg a tanácsom, ezt ne így csináljátok.
- Eset:
Szituáció – bevallom indiszkrét – amikor kimentünk vadászni édes kettesben, azonban ő „másra” gondolt, hogy mást fogunk csinálni, nem feltétlenül mondjuk csak a vaddisznókat fogjuk várni. Én pedig rávoltam feszülve arra, hogy majd jönnek a vaddisznók és jól megmutatom őket. Teljes figyelmemet ez kötötte le, és sajnos ez a fajta elutasítás szintén egy negatív érzést keltett benne. Nyilván a fontosságát, a helyzetét a vaddisznókhoz képest rangsoroltam ezzel. Ez az ő szemében akkor egy elég komoly visszatetszést keltett.
- Eset:
Egy szép nyári napon szerettem volna kimenni vele vadászni. Kimentünk, csakhogy egy óriási szúnyoginvázióba futottunk bele, amire nem voltunk felkészülve. Szegényt agyoncsipkedték (még úgy is hogy egy komoly kabát és sapka volt rajta). Ez sem a kellemes kategóriába tartozik, úgy gondolom… itt is lukra futottam…
- Eset:
Ismét kimentünk vadászni – ekkor már egy hidegebb téli időszak volt – amikor megfelelő eszközök hiányában mentünk ki. Kimentünk egy vaddisznólesre, igen ám csak elfelejtettem távcsövet adni neki, így mindent tudott csinálni csak nézelődni nem, mivel én néztem (1 távcső volt) ő pedig csak azt látta, amit a szemével pusztán látott, így mivel mást nem tudott csinálni, bekuporodott a lesen mellém, aztán elaludt. Így sajnos ez az unatkozás is meghozta a negatív élményt számára.
Szóval ezt se próbáljátok meg egy nővel eljátszani. Amit viszont javasolnék, két dolgot ebből levonva mondjuk következtetésként, olyan tevékenységgel próbáljátok meg bevezetni a hobbitokat - és ugye itt elsősorban most a vadászatra tértem ki, de majd a sportlövészetet is érintem - ami viszonylag rövid ideig tart, alapvetően be tudjátok mutatni a tevékenység szépségeit, ami mondjuk vonzó lehet számára és nem egyből elriasztjuk vele. Ilyen lehet például a szalonkázás, ami hála Istennek kompenzálta a korábbi rossz döntéseimet. A húzás relatíve rövid, nagyon szép, izgalmas, igazából többnyire már kellemes tavaszi idő van. Szerintem ezt különösebb felszerelés nélkül is ki lehet bírni, illetve még nincsenek szúnyogok. Úgyhogy ez nekünk bejött. Illetve, amit még nem próbáltunk, de a feleségem már mondta, hogy ő szeretne, egy szarvasbőgésre kimenni. Hangsúlyozom, nem feltétlenül vadászati célzattal, inkább megfigyelésre. Hiszen nem javaslom, hogy az legyen a cél, amikor megpróbáljátok bevonni, hogy feltétlenül akkor és ott lőjünk is valamit, hanem inkább az, hogy valamilyen élménnyel gazdagodjunk, illetve közösen szerezzünk élményeket. Ahogy mondtam, itt elsősorban most a vadászatra hegyeztem ki a dolgot, de sportlövészetnél ugyanez a helyzet. Ha kivisszük a lőtérre, ott is gyakorlatilag el tudja unni magát, amíg mi a kedvenc időtöltésünket űzzük. Persze mi azt gondoljuk, hogy jól bevontuk őt a programba, de valójában igazából csak azt kapjuk majd, hogy akkor csináljunk végre egy normális közös programot ne ezt az unalmas hülyeséget. Szóval, itt, amit tudnék ajánlani elsősorban sportlövészetnél, de a vadászatra is igaz, hogy például mi ezért csinálunk olyan rendezvényeket, ahol próbáljuk a hölgyeket is bevonni a programba. Tehát megpróbáljuk oda csábítani azokat a vadászoknak, sportlövőknek a barátnőjét, feleségét, akikből aztán egy egész jó társaság alakul ki. Ez így történt a múltkori, illetve az azelőtti rendezvényünkön is. Úgyhogy ez egy jó esemény lehet, amikor a férfiak kiélhetik a vágyaikat, például lövöldözhetnek megnézhetik a fegyvereket és emellett tudnak a hölgyek is egy kicsit, hát mondjuk úgy, más irányban beszélgetni. Legalább ki tudják beszélni a férjüket. Úgyhogy ezt mindenképpen javasolnám, hogy ha már hasonló rendezvényeket látogattok meg.
Az egyik barátunk, ügyfelünk jegyezte meg, hogy az lenne csak igazán drága, ha még ő is elkezdene vadászni. Valószínűleg sokaknak eszébe jutott, hogy akkor biztos, hogy nem lenne nyugtunk a hobbi űzése során. Azért azt gondolom, hogy ezek alapján nem fognak a hölgyek majd elkezdeni tömegével feltétlenül vadászni. De legalább kellemes körülmények között értik meg azt, hogy minekünk miről is szól a hobbink.
Feltettem az elején azt a kérdést, hogy egyáltalán be kell levonni a hölgyeket, illetve a párunkat, feleségünket az ilyen jellegű saját, „én idős” hobbinkba? Azt gondolom, hogy szerintem jó, hogy ha tudják, hogy mit csinálunk, illetve, hogy ennek tényleg vannak szépségei. Esetleg lehet van kedve sport-, vagy vadászfegyvert kipróbálni, ezt a próbát pedig kellemessé, élményszerűvé tesszük, akkor még arra is lesz esélyünk, hogy meg is fogja szeretni.
Végezetül annyit szeretnék záró gondolatként hozzáfűzni, hogy ha tényleg rászántuk magunkat akármilyen indíttatásból, hogy bevonjuk, akkor próbáljuk meg az ő szemszögéből vizsgálni ezt a bevezetést mondjuk a hobbinkba és akkor tényleg talán megértőbbek lesznek velünk.
Ha érdekesnek találtad a bejegyzést, kérlek kommentáld, vagy oszd meg barátaiddal is!
Gyere és iratkozz fel a heti újdonságokért, és az általam bemutatott legújabb szakmai információkért ezen témákkal kapcsolatban:
Vadászat: http://www.
Sportlövészet: http://www.
Engedélymentes eszközök: http://www.
Kövess minket Facebookon: ITT!
A videóim tematikus gyűjteményét Youtube csatornámon láthatod: ITT!
A honlapomat pedig itt találod: www.kecskesrobi.hu
Ha eljönnél kipróbálni a lövészetet, azt itt teheted: www.babotisportloter.hu
