Rozsdásodás és amit ellene tehetünk:

Amit nyilvánvalóan el szeretnénk és el is kell kerülnünk az az acélfelületek a puskacső felületén a vas-oxid kialakulása. Ettől mindenki retteg, kivéve, akinek rozsdamentes puskája van. Tehát a rozsdásodás egy elég nagy problémát jelenthet egy nem rozsdamentes puskánál, főleg akkor, ha valamilyen okból eltűnik, vagy megsérül a gyári felületkezelés.

Az acélban található vas oxidációjáról, közismert egyszerű vas-oxiddá (Fe₂O₃) válásáról, illetve annak megakadályozásáról beszélünk. Ehhez alapvetően el, vagy le kell zárnunk a környezeti hatásoktól a fémet. Eléggé közismert módjai ennek a festés különböző módjai, vagy például a galvanizálás. Tehát vagy valamilyen lezáró "rendszert" viszünk fel a felületre (festés, galvanizálás, krómozás), vagy a fém külső rétegének vegyi úton történő "módosítását" végezzük el (vegyi barnítás, foszfátozás, stb). Most a leggyakoribb eljárásokat vesszük sorra.

Melegbarnítás

A fegyvereknél alkalmazott hagyományosnak mondható eljárás, azaz a barnításnak (pl. amit a videóban mutatok) a "lelke" nagyon közelít a közismert vas-oxidhoz. Valójában az a vas egy másik oxidja, amit magnetitnek neveznek (Fe₂O₄). A barnítás során vegyszerek segítségével el kell érnünk, hogy ez a "nemes" oxidréteg kialakuljon a felületen. Egész konkrétan tudatosan rozsdásítjuk bizonyos mértékig a fémet. Amikor ez a réteg kialakul, magába tudja szívni, valamint meg is tudja tartani az olajat. Ez adja a barnás, gyakrabban feketés, némely esetben kékes színét.

Vannak esetek, mikor egy-egy alkatrész színe barnításkor eltér, ennek fő okai lehetnek például, hogy az bizonyos acéloknak magasabb az ötvözőtartalma, vagy más-más edzettségi szinten vannak. Vannak esetek, mikor nehezebben fogja meg a barnítószer, vagy nehezebben alakul ki a nagyon vékony magnetitréteg a felületen. A szín egyébként az acél tulajdonságai mellett a szerhasználat típusától, annak minőségétől, a felület előkészítésének minőségétől, az eljárás hőmérsékletétől és sok más összetevőtől függ. Így kaphatunk akár különböző színárnyalatokat is (néha  sajnos ugyanazon a fegyvercsövön is). 

Az eljárás valójában sófürdőben történő főzést jelent, ami egy nátronlúgos sóoldat – nem túl barátságos. Ez tulajdonképpen 95%-ban nátrium-hidroxid só tartalmú vegyszerkeverék, aminek a gőzei irritatívak, a belenyúlás önmagában sem tanácsos. Emellett még a hőmérséklet miatt is rendkívül veszélyes, ami általában 135-140 fok körül alakul barnító anyagtól függően. Egyszerűsítve nem túl egészséges az eljárás, azonban a hatása nagyszerű. Ha egy jól előkészített felülettel sikerülne barnítanunk, akkor szépen egyenletesen barnul, és egy nagyon kellemes selyemfényű és tartós  felületet hozhatunk létre vele. Általánosságban igaz bármely felületkezelésre, hogy ha nagyon szép felültetet akarunk létrehozni, akkor, a felület csillogása, a tükröződés, a színmélység mind erős összefüggésben állnak a felület előkészítéssel. Ez nincs másként a barnításnál sem. Tehát, minél komolyabban készítjük elő a felületet – például fel is polírozzuk – annál szebb eredményt érhetünk el.

Ezt az eljárást nem minden esetben lehet alkalmazni, ugyanis van amikor a fegyvernek árt. Vegyük példának a sörétes fegyvereket, amikben komoly kárt is tehetünk ezzel, mert a barnító só reakcióba lép magával a cső forraszanyagával. Ezek főként a régi fegyverekre jellemző, amik még ón ötvözetű forraszanyagokkal vannak összeforrasztva. Ilyen például a Monte Carlo is. Egyszerűen a barnítósó valamint a hőmérséklet hatására (nem minden esetben azonnal) megbomlik ez a forraszanyag és egyszerűen széteshet a fegyver. De akkor mit használunk ilyen fegyvereknél? Itt jön a képbe a hideg barnítás.

A hideg barnítás:

Sokkal lassabb, sokkal macerásabb folyamat, ami rendszerint napokig is eltarthat. Attól függ az időtartam, hogy hány rétegben visszük fel és milyen mélységű barnítást akarunk elérni és hogy hogyan reagál az adott acél a barnítófolyadékra. Ennél az eljárásnál a dolgok szobahőmérsékleten történnek, ahol a barnító folyadékot fokozatosan visszük fel a felületre. Általában a legszebb hatást, körülbelül 6-7 réteggel tudjuk elérni egy fegyvernél. Fontos megjegyezni, hogy a jó felületi réteget adó hidegbarnítás nem ugyanaz, mint amit a vadászboltokban beszerezhető barnító folyadékokkal el lehet végezni. Ez utóbbiakat inkább csak javításra célszerű használni, erről beszélünk később. 

Teljesen más színmélységet adhat egy kézi hideg barnítás összehasonlítva egy meleg barnítással. Ez az eljárás valamivel szimpatikusabb lehet, mivel biztonságosabb a folyadék kezelése, valamint nincsen párolgó, gázok, vegyszer maradványok. Persze azért maga a folyadék nem egy ártalmatlan "szörp", amit meg lehet inni...durva vegyszer az is. A kettő eljárást (meleg és hidegbarnítás) összehasonlítva, ellenállóképességuket vizsgálva mindkettő nagyon jó. Csak egy fontos feltétel van mindkettő esetében, az pedig, hogy mindig legyen a felületen olaj. Ugyanis, ha a magnetit rétegből kikerül az olaj, vagy valamilyen vegyszer (lőpormaradvány, vér, izzadság, stb) megbontja a réteget, akkor kezd el rozsdásodni a fegyver. Ezt még az elején lehet orvosolni házi hideg barnító vegyszerekkel, de egy idő után nagy kráterek keletkezhetnek az acél felületén, aminek következtében a rozsda folyamatos terjedése már biztosított. Tehát ezeket a barnított felületeket mindig olajozni kell.

A most gyártott sörétes fegyverek azonban már melegbarníthatóak, mert nem ón alapú forraszanyaggal vannak összeforrasztva, hanem egy sokkal magasabb hőmérsékleten olvadó, valamint vegyszerálló anyaggal. Ez az anyag például az olsz gyártók által használt Castolin. Tehát a sörétes fegyverek új generációja melegbarnítható már.

Hidegbarnítás házilag:

Korábban említettem, hogy a boltokban kapható hideg barnítószerek nem ugyanazok, mint amiről az az ipari meleg és hidegbarnítók esetében olvashattál. Ezek egy a fém felületébe kevésbé behatolni képes szelén-dioxid vegyületet tartalmaznak. Sajnos akárhogy küzdünk velük, ugyan azt a felületi minőséget, színmélységet és  ellenálló képességet nem tudjuk elérni nagyobb felületeken.  Vannak olyanok, amikkel egész jó színmélységet sikerülhet elérni, viszont a rendes barnítás szintjét sohasem ütik meg. Viszont jól használhatóak apróbb javításokhoz. Ügyesen előkészítve a felületeket, "összedolgozva" a korábbi megmaradt barnítással eredményesen eltüntethetőek kisebb foltok és karcolások. Erről az eljárásról ITT tudhatsz meg többet.

Festési technológiák:

Már a 60-as 70-es években ismert volt fegyverek esetén az eljárás. Ilyet láthattunk a FÉG AK-k, AMD-k esetében. Ebben az esetben nem barnítottak, hanem valamelyik olcsóbb és gyorsabb eljárással lefestették a fegyvereket. Ezek egyébként nem voltak nagyon rossz korrózióvédelem szempontjából. Vannak normál oldószeres festékek, illetve kataforézises festékek is, ahol valamiféle anód-katód típusú festék felvitelről, vagy az anyaghoz kötésről beszélhetünk. És ott van még a tűzihorganyzás is.

A jó minőségű festési eljárások rendkívül jól lezárják a felületet. Ilyen például a legutóbbi években elterjedt Cerakote festés. Ez alkalmazható a rozsdamentes csöveken is, ahol a normál barnítási eljárást nem tudjuk alkalmazni. Más előnye a Cerakote-nak, vagy más festési eljárásoknak, hogy sokféle színvariációt tudunk létrehozni.

Egyetlen pici hátránya az eljárásnak, hogy a kerámia felülettel nem lehet teljesen elérni a hagyományos barnított színt és felületi csillogást. Ugyanis polírozott felületeket általánosságban a festékekkel nem lehet kezelni.

Gyakori kérdés, hogy a kerámia bevonatot a sörétes fegyvereken lehet-e alkalmazni? Nincs különösebb oka amiért nem lehetne, sőt most már nagyobb gyártók, mint a Browning és a Beretta is használják bizonyos modelljeiknél. Ugyan a Cerakote technológiájában is van hőntartás, de ez kombinálható a hőntartás idejével. Ezért lehet akár műanyagokat is kerámiafestékkel bevonni. Példának említettem a Cerakote-ot, de ott van még a Gunkote, illetve számos más hasonló termék is. Ugyanakkor a Ceracote az egyik olyan eljárás, ami tényleg jó és megbízható minőséget és magas ellenállóképességet ad. Korrózióállóság szempontjából a festések addig jók, míg a felületre felvitt réteg ép marad, itt is nagy szerepe van tehát a felület előkészítésének. 

Összefoglalás:

Esztétika szempontból, hogy ki melyik felületkezelést választja természetesen szubjektív dolog, hisz mindenki maga dönti el mi tetszik neki, illetve vannak olyan esetek, amikor sok választásunk nincs (pl ha rozsdamentes fegyverünk van). Az említett eljárásokat kisipari módszerekkel jó minőségben el lehet végezni. Tehát ezeket kérhetjük mondjuk egy vadászpuskaművestől. Azonban vannak azok a felületkezelések, amik csak nagyüzemileg végezhetőek, vagy titkos recept alapján készülnek. Ezek be kell vallani, hogy sokkal jobbak bizonyos esetekben. Például egy mai Steyr  golyós fegyver, vagy egy Glock pisztoly ha már volt kezedben, igen komoly technológiai eljárási szintet képvisel. Van még egy nagyszerű példám ez pedig a Remington 700 XCR (Extreme Condition Rifle) golyós fegyver. Ebben az esetben egy extrém kopásálló, fantasztikus színű és eleganciájú felületkezelést adtak a fegyvernek.

 

Ha érdekesnek találtad a bejegyzést, kérlek kommentáld, vagy oszd meg barátaiddal is!

Gyere és iratkozz fel a heti újdonságokért, és az általam bemutatott legújabb szakmai információkért ezen témákkal kapcsolatban:

Vadászat: http://www.kecskesrobi.hu/feliratkozas-a-vadaszat-hirlevelre/

Sportlövészet: http://www.kecskesrobi.hu/feliratkozas-a-sportloveszet-hirlevelre/

Engedélymentes eszközök: http://www.kecskesrobi.hu/feliratkozas-az-engedelymentes-eszkozok-hirlevelere/

Kövess minket Facebookon: ITT!

A videóim tematikus gyűjteményét Youtube csatornámon láthatod: ITT!

A honlapomat pedig itt találod: www.kecskesrobi.hu

Ha eljönnél kipróbálni a lövészetet, azt itt teheted: www.babotisportloter.hu